József Attila - Kex együttes: Tiszta szívvel

József Attila: Tiszta szívvel

A Kex együttes előadásában.

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

1925. március

Quimby: Álmatlan dal

Bocs, de nincs erre altató
Szól hozzám tágra nyílt szemmel
Egy reggeltől betépett álommanó.
Kínálna még, de már nem kell.

Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod komolyan?
Aludni kéne,
De tudod, hogy nem vagyok olyan.

És egyre csak, egyre csak szüntelen
Dörömböl a picinyke motor.
Úgy érzem, mintha bennem
Harcolna Menny és Pokol.

Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod komolyan?
Aludni kéne,
De tudod, hogy nem vagyok olyan.

Átkozott harangok, tücskök, madarak!
Hagyjatok!
Aludni kell,
Anékül meghalok.

Bárányok gurulnak halkan.
Mi újság, álmatlan ember?
Képújság illatos vajban.
Kínálna még, de már nem kell.

Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod komolyan?
Aludni kéne,
De tudod, hogy nem vagyok olyan.

Átkozott harangok, tücskök, madarak!
Hagyjatok!
Aludni kell,
Anékül meghalok.

Minden olyan, mintha
Az volna ami, de mégsem.
Hogy tudsz így aludni, mikor
Tudod, hogy nem alszom én sem?

Csak azért vagy itt, hogy te légy
az álmatlan párom.
Eleget néztelek, jöhetne már az álom,
Úgy várom.

Hegedűs a háztetőn -musical: Ha én gazdag lennék

Gregor József:


Bessenyei Ferenc:


Tevje: Édes jó Istenkém te, aki annyi szegény embert teremtettél. Te aztán tudod. A szegénység nem szégyen, de nem is dicsőség. Akkora kunszt lenne, hogy ide pöttyentenél egy kis vagyonkát. Egy csodával több vagy kevesebb gondold meg. Az isten is teveled.

Ha én gazdag lennék,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer meggazdagodom.

Építnék házat, benne öt szoba lenne,
Hozzá egy fürdőkamarám,
És fürdőkádban lábamat áztatnám.
Nagy, széles márványlépcső: egy, ami felvisz,
És még egy - mert lefele is kell.
És kell még egy, hogy bámulják csupán.
Lenne sok pulyka, réce, kappan a háznál,
Kis csibe, rántani való, fokhagymásan illata bódító.
De addig - vákk-vákk, háp-háp, kotkoda, gágá,
Hangjukat elviszi a szél,
Hogy hirdessék, itt gazdag ember él.

Lenne teli bukszám, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer megtollasodom.

Látom már tollal, tüllel pici feleségem,
Ó, az a moszkvai sikk.
Illeg-billeg, libben a szoknya rajt.
Bársonyban térül-fordul, úgy süti nékem
A töltött libanyakat majd.
S képzeljék: ő fogyókúrát tart.

A község úri népe hajbókolna mind nekem.
Mind a tanácsomat lesnék, mint egy bölcs Salamonét.
"Csak egy szót, Reb Tevje, Megbocsáss, Reb Tevje"
Bölcsebb vagy a híres csodarabbinál.
Áj-áj-áj-áj-áj-áj-áj.

Mindegy lenne, bármit is mondok,
Úgyis helyesel a nép.
Ha gazdag lennék, rögtön bölcs lennék.
Lennék én gazdag, mindig templomban ülnék,
És nem a kocsi tetején.
A tejfelt, túrót hordja helyettem más.
Szétosztok finom májat, jó puha barcheszt,
Mindig az ünnep idején.
Jöjjetek csak, nyitva lesz a ház.

Lenne teli bukszám, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Egyezzünk meg, Istenem, Uram,
Osztozzunk meg azon, ami van.
Száz dicsőség néked odafenn!
S nékem egy kis pénz itt lenn!

Piramis: Ajándék

Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném.

Tankcsapda: Örökké tart

Gyere, mondd el, mi a baj bébi,figyelek rád.
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.

Gyere ne félj tőlem én nem verlek át,
Ha belekezdtél hát folytasd tovább,
Ha akarod suttoghatsz,
Nekem az is elég hogy halljam,
És én majd,ott leszek és segítek ha baj van!

Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék!
Ha nem hiszed el hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol belefulladsz,
Pedig ott van a másik part.

Na jól van, borítsunk fátylat a múltra,
A dolgok jönnek aztán mennek hirtelen,
És néha elvisznek magukkal arra az útra,
Ahol az érzelmek laknak nem az értelem.

Gyere ne félj tőlem, én jól tudom mi bánt,
Néha mindenki elkövet néhány hibát,
De ha magadba nézel és azt látod,
Hogy a szíved tiszta,
Akkor jó az út amin jársz
És többé ne is fordulj vissza!

Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék,
Ha nem hiszed el hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol belefulladsz,
Pedig ott van a másik part!

Gyere, mondd el, mi a baj bébi,figyelek rád.
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.
Az élet súlya,a világ gondja.

Republic: Ezer kincs, ezer nyár

A föld majd mindent visszakér
Miért hitted el hogy valamit ér
Ezer kincs ezer nyár

Úgy mennek egy sorban veled
Mint háborút vesztett sereg
Ezer kincs ezer nyár

Kamrák sötétjében lapul
Csillan feléd váratlanul
Ezer kincs ezer nyár

Zsákjaidból tolvaj se kér
Miért hitted el hogy valamit ér
Ezer kincs ezer nyár

Ezer nyár csak szerelem ez már
Ezer kincs ezer nyár

Ezer nyár csak szerelem ez már
Ezer kincs sehol nincs én vagyok mind

Ezer nyár csak szerelem ez már
Ezer kincs sehol nincs

Ezer nyár csak szerelem ez már
Ezer kincs sehol nincs én vagyok mind

Ezer nyár csak szerelem ez már
Ezer kincs sehol nincs.

Republic: Róma

Birodalmat éltet az eső
Neked állít szobrot a nyár
De a kert végéből az idő
Közelít hozzád is már

Ez a császáré, az a tiéd
Megy a vásár, hasznot ígér
Az igazság koldul a soron
Cigarettát, aprót kér

Vízbe léptél, öleld át a tengert
Lábad hazug nyomát fújja szét a szél
Nézni tudnál messze néző szemmel
Úgy, ahogy már rég nem néztél

Nekem is csak múlt a világ
Ha az ősz kint súgja a jövőt
A szívemben sarló vág

Vízbe léptél, öleld át a tengert
Lábad hazug nyomát fújja szét a szél
Nézni tudnál messze néző szemmel
Úgy, ahogy már rég nem néztél


Vízbe léptél, öleld át a tengert
Minden varázslatunk az éjszakáé már
Itt maradt a messziről jött ember
Az ablakodnál áll.

Republic: Ez a bolt egy jó hely

Ez a bolt egy jó hely,
Innen nyugdíjba is mehetek.
Közben egy-két nyaralás,
Na meg egy kis szeretet.

Aztán jönnek a gyerekek,
Adunk nekik szép neveket.
S nevetünk majd eleget,
Szeleteljük a kenyeret.

Minden reggel ugyanaz.
Minden délben ugyanaz.
Minden este ugyanaz.
Minden éjjel ugyanaz.

Minden reggel itt leszek,
Mindig ugyanúgy ébredek - veled vagy mással.
Mindig ugyanazt kérdezem,
Mindig ugyanúgy válaszolsz - s ugyanúgy nem hiszem.

Minden reggel itt leszek,
Mindig ugyanúgy ébredek - veled vagy mással.
Mindig ugyanazt kérdezem,
Mindig ugyanúgy válaszolsz...

Kispál és a Borz: Kicsit szomorkás...

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek
Kinek elvették a játékát

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit borús lett ez a bűbajos világ
Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen
Szívem harag nélkül gondol Rád

Gyere, gyere, gyere, drága cimborám,
Gyorsan vigasztalj
Látod, összeroppanok már
Gyere, gyere, gyere, drága jó gitár,
Kell egy igaz dal
Amitől a panasz hamarosan odébb áll

Kicsit szomorkás a hangulatom máma,
S olyan szokatlan ma a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam
S ugye minden rendbe' van
Újra emelt fővel nézek Rád

Gyere, gyere, gyere, drága cimborám,
Gyorsan vigasztalj
Látod összeroppanok már
Gyere, gyere, gyere, drága jó gitár,
Kell egy igaz dal
Amitől a panasz hamarosan odébb áll

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam,
S ugye minden rendbe' van
Újra emelt fővel nézek Rád

Kispál és a Borz: De szeretnék...

Fényben ülés
És széltolás
A széléig
Merészkedés
Napfelkelés
Parton futás
Elbotolás
Fényben ülés

De szeretnék én is hej jó sokáig élni
Nézni ,hogy lesz lánykából nõ aztán meg néni
És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt
Elindulok fölfelé de lerúg egy angyaltalp

Ez bolondozás
Szárnnyal futás
Ikarusszal
De nem buszozás
Fényben ülés és széltolás a széléig merészkedés
Napfelkelés, parton futás, elbotolás, hanyatt dõlés
Elaluvás felébredés kertben ülés növénynövés
Hátradõlés napnyugovás fényben ülés hunyorítás

De szeretnék én is hej jó sokáig élni
Nézni , hogy lesz lánykákból nõ aztán meg néni
És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt
Elindulok fölfelé de lerúg egy angyaltalp

De szeretnék én is hej jó sokáig élni
Nézni , hogy lesz fiúból legény aztán férfi
És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt
Elindulok fölfelé de lerúg egy angyaltalp

De szeretnék én is hej jó sokáig élni
Nézni , hogy lesz lánykából nõ aztán meg néni
És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt
Elindulok fölfelé de lerúg egy angyaltalp

Kispál és a borz: Ha az életben

Ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'
s édes lenne a halál
Hát ilyen értelemben

Énekeljük el azt, hogy vége
Nem járunk ki többet rétre
Nem úszunk többet a strandon
És nem borozunk már többet a gangon

Nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy
Ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy
Nem süt a nap be az ágyba
Mint az athéni hotelszobába

Nem mosol bugyit, hogy tiszta
Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk, és ott a csikket
A városra pöccintjük, és a viccek se
lesznek már, a nevetések is
rövidülnek, ahogy az élet se kéne már
a Halál után
én nekem
úgy igazán,

ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'
s édes lenne a halál
Hát ilyen értelembe'

Énekeljük el azt, hogy vége
Nem járunk ki többet rétre
Nem úszunk többet a strandon
És nem borozunk már többet a gangon

Nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy
Ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy
Nem süt a nap be az ágyba
Mint az athéni hotelszobába

Nem mosol bugyit, hogy tiszta
Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk, és ott a csikket
A városra pöccintjük, és a viccek se
lesznek már, a nevetések is
rövidülnek, ahogy az élet se kéne már
a halál után
én nekem
úgy igazán,

ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világban
és édes lenne a halál!

Péterfy Bori and Love Band: Hajolj bele a hajamba (Labamba)

Vigyél messze május
Vezess a Nap felé
Szélvédőn a lábam,
Kezembe chardonnay
Göndör fürtű fák közt
A szél csak lehelet
A lányok, hogyha megjössz
Nagyon szeretnek

Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy la bamba

Ingüket letépik
A rajtam hagyott szemek
Bonts rügyet tavasz
Bimbóm a szív felett
Napsütötte utcán
Állni most a jó
Virágzik a test
Szívszenzáció

Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy la bamba

Kéményseprő járdán
Macskák napoznak
Az ablakokban párnák
Fénytől dagadnak
Könnyebb így az álom
A rosszkedv elvonul
Vasárnap a föld
Virágba borul

Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy la bamba

Heaven Street Seven: Dél-Amerika

Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a kultúra szót,
Az a nő, aki kikészített oly kultúrált vót,
Még azt sem várta meg, hogy a pláccról kimenjek,
Máris szembejött valami ficsúr.

Vajon erőltessek-e kúlturmosolyt ábrázatomra,
Vagy hagyjam magam felrobbanni, mint egy plasztikbomba,
A legjobb lesz, ha felteszem a kedvenc lemezem,
És szívszakadva énekelem, hogy…

Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!
Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!

Micsoda szörnyű vircsaft - ezt mondják majd - a família,
Meg úgy megvígasztal, hogy ugrom a Dunába,
Bár lenne egy penzióm, meg egy kis yachtom a Genfi-tón,
Oda menekülnék (oda menekülnék, oda menekülnék).

Micsoda fess udvarló, önnek való épp e legény,
Ezt mondták régen rólam, de ma szegény,
Szerencsétlen flótás,
Elvették az nótás kedvét (nótás kedvét).

Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!
Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!

Brutális majális, megbánja a halál is,
Rendet rakok, akárki hozzámszól én nemtom’ mi lesz,
De amit teszek, azt nem teszi zsebre senki,
Az egyszer fix.

Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!
Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!

Kispál és a Borz: Tingli-tangli

Nem én vagyok a nagymamád,
De ha gondolok rád, megállok,
Ő biztos a bérlettokban hord,
Te meg vasárnap eszed a palacsintát.

Potyogtasd el a nápolyi-morzsát,
Rajzolj pöcsöt a plakátnak!
Sínek hosszán moccan a MÁV,
Tanítható olajfolt a mamádnak.

A tv-ben nézed a szaxofonost,
És azt gondolod, hogy de jó neki.
A kádban fröcsölsz és eljátszod,
A tenger a partot hogyan veri.

Ugye milyen jó most forogni a napon?
Az arcodon elkent szúnyogtetem,
Ha akarod a szárnyait rád rakhatom,
A tojásait meg majd elültetem.

És én utállak, mert egyedül vagy,
És egyedül vagyok, mert utállak.
A tv-t hagyom a hónom alatt,
Hogy lemérje a lázát a világnak.

De tényleg ez van, én vártalak,
A tücskökkel ettem én is a füvet,
Felköptem a garázstetőkig,
És megcsillant szépen lefelé jövet.

Kispál és a Borz: Húsrágó, hídverő

És most nincs más, hát jöjj elő
Húsrágó, hídverő, félkarral ölelő
Itt elveszett este egy bogár a testbe
Hogyha új trükköt nem csinálsz
Holnap kijön egy óriás
Téged megesz, engem elás
És nem csinál semmi mást
Ez a kurva nagy óriás

Mindentől messze, a szívhez közel
Csinálj csodát, én meg elhiszem
Hogy kell egy rendszer, ami nem mozog
És megígérte Anyu is, hogy megkapod
Mert a karod csak egy holt ág, vágd el és szaladj
Egy vonalban vannak most a szíved meg az agyad
Húsrágó, hídverő, ne sírj a versen
Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem

Kispál és a Borz: Földtörténet

Késő volt már, tévéztünk
Mikor a nagy esőben a Föld eltűnt
Az égben a ház alól
Mentek sokan keresni
Mondtad, elég kilesni
Hátha csak itt bújkál valahol

Vitorlázz némán át a réteken
Túl a sóson túl az édesen
Annyira kemény, annyira látványos
Csatáink voltak, hát hogy lesz most

Volt autónk, beszálltunk
Szólt a magnó csináltunk
Néhány kört a semmibe
Nem sírhattál tele volt
A mézeskalács ház, a Hold
Feljött, a Nap nem ment le

Vitorlázz némán át a réteken
Túl a sóson túl az édesen
Annyira kemény, annyira látványos
Csatáink voltak, hát hogy lesz most

Nem volt terv csak este lett
És a lámpafényeknek
Kinyitott egy szelet űrt
Minden kocsi alatt Tejút
Minden sofőr elfordult
És legyintett és hátradűlt

Vitorlázz némán át a réteken
Túl a sóson túl az édesen
Annyira kemény, annyira látványos
Csatáink voltak, hát hogy lesz most

Annyira kemény, annyira látványos
Utolsó csatát vársz a csapattól
Csak nekidőlsz a gombjaidnak
És rakéták indulnak el a hasadból

Kistehén tánczenekar: Szerelmes vagyok minden nőbe

Az égből lehullik egy csillag,
sok kis ember szanaszét szalad,
a fákról lehullik a levél,
s az ég üres marad, és
Hold mikor a tóba kacsint,
egy naphal horogra akad,
háromig elszámolom magam,
s a kocsiajtó nyitva marad.

Szerelmes vagyok,
minden nőbe,
csak azt nem tudom, hogy kibe, kibe, kibe,
Szerelmes vagyok.

De ez a nap is jól kezdődik,
a reggel, reggel maradt,
a felhő még mindig nincs szalmából,
mert a szalma a földön maradt, és
sok kis embernek a világon
jött egy pillanat,
az ég tele lett velük
s a földön csak szerelmes ember maradt.

Szerelmes vagyok
minden nőbe
csak azt nem tudom, hogy kibe, kibe, kibe.

Bikini: Közeli helyeken

Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.

Bikini: Adj helyet magad mellett

Adj helyet magad mellett, az ablakhoz én is odaférjek
Meztelen válladhoz érjen a vállam, engedd, hogy megkívánjam
Engedd, hogy érezzem, hogy szabadabban lélegzem
És ha éhes vagyok és fáradt, magamfajta többet mit kívánhat

Mint a félelem a színpadon, ülök a közelben egy padon
Úgy parancsolok magamnak, még maradjak, megmaradjak
Kínomban a színpadon, fejem a lábam közt ülök a nyakamon
Homokkal teli a szám, szép vagyok, mosolygok rám.

Homonyik Sándor: Légy hű örökre

Hogyha kérdezed, miért jöttem,
mi szél fújt erre?
Válaszom, hogy a békés végtelen
küldött mindörökre.
Hogyha kérdezed, hol jártam? -
Viharokkal szemben.
Ilyen úton az egy, mit megtanulsz:
Légy hű örökre!

Hmmm, mennyit mondhatnék még erről!
Oooh, mennyi szó meghalt már!

Lakatok voltak az ajkainkon,
szavunk bilincsben!
De az álmunk még így is megmaradt,
és mindörökre.

Nehogy azt hidd, hogy vége,
nagyon is távol még.
Szabadon szívni az új levegőt,
azt, mit vártunk rég!
Nehogy azt hidd, hogy vége,
hisz annyian vannak még,
kik tükörbe nézni nem tudnak,
de nem fontosak rég.

Ha kérdezed, miért jöttem,
mi szél fújt erre?
Válaszol majd a békés végtelen
tisztán, s örökre.

Válaszol majd a végtelen.
Válaszol majd az értelem.
Örökre.. örökre..

Nehogy azt hidd, hogy vége,
nagyon is távol még.
Szabadon szívni az új levegőt,
azt, mit vártunk rég!
Nehogy azt hidd, hogy vége,
hisz annyian vannak még,
kik tükörbe nézni nem tudnak,
bár nem fontosak rég.

Hogyha kérdezed, miért jöttem,
mi szél fújt erre?
Válaszol majd a békés végtelen
tisztán, s örökre.
Válaszol majd a tiszta értelem,
mindörökre.