Heaven Street Seven: Dél-Amerika

Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a kultúra szót,
Az a nő, aki kikészített oly kultúrált vót,
Még azt sem várta meg, hogy a pláccról kimenjek,
Máris szembejött valami ficsúr.

Vajon erőltessek-e kúlturmosolyt ábrázatomra,
Vagy hagyjam magam felrobbanni, mint egy plasztikbomba,
A legjobb lesz, ha felteszem a kedvenc lemezem,
És szívszakadva énekelem, hogy…

Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!
Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!

Micsoda szörnyű vircsaft - ezt mondják majd - a família,
Meg úgy megvígasztal, hogy ugrom a Dunába,
Bár lenne egy penzióm, meg egy kis yachtom a Genfi-tón,
Oda menekülnék (oda menekülnék, oda menekülnék).

Micsoda fess udvarló, önnek való épp e legény,
Ezt mondták régen rólam, de ma szegény,
Szerencsétlen flótás,
Elvették az nótás kedvét (nótás kedvét).

Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!
Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!

Brutális majális, megbánja a halál is,
Rendet rakok, akárki hozzámszól én nemtom’ mi lesz,
De amit teszek, azt nem teszi zsebre senki,
Az egyszer fix.

Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!
Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!